Job 8

1Akkor felele a sukhi Bildád, és monda: 2Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél? 3Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

4Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket. 5De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;

6Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát. 7És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra! 9Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. 10Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

11Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül? 12Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

13Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész. 14Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló. 15Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

16Bő nedvességű ez a napfényen [is,] és ágazata túlnő a kertjén. 17Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen. 18Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

19Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból. 20Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

21Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal. Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

22